Sziasztok!
Ezer bocsi, hogy nem, irtam le mi volt tegnap! De nagyon lesokkolódtam!!! Mert amikor tegnap kilovagoltunk Lilivel...Szóval, a következő történt:
Megkezdtük utunkat Sötétvölgy felé. Csak mentünk, csak vágtattunk. Azután, mikor odaértünk rögtön indultunk be az erdőbe. Majd valamivel később Vaddisznó hangok törték meg az erdő nyugalmas csendjét! ... Vaddisznók! ... Egy egész csorda! ... Rengeteg vaddisznó! ... Csendre utasítottam Lilit aki értve a célzást, csendben fülelt! Ám a két hátasunk nem nyughatott! Hangos nyerítéssel próbálták jelezni amit már mi is tudtunk! Felénk tartanak! A kengyelben lecsapott sarkunkal jeleztük lovainknak: induljunk! Ám ők a félelemtől fölbegyökerezett patával álltak a szilárd talajon! Meg sem moccantak! Ekkor megpillantottuk a domb tetejéről, sebesen felénk tartó állatcsordát! A disznók felöklelték Szellőt! Én gondolkodás nélkül leugrottam Diablo-ról és Lilit a testemmel védtem! A karommal a földön támaszkodtam. Rátiportak a karomra. Áttrappoltak rajta. Nem éreztem a végtagomat. Mintha nem si hozzám tartozna! Lili átölelt, majd felsegített. Ezután annyit mondott: -Köszönöm én azt feleltem: -Szívesen majd elindultunk hazafelé szótlanul, csenben vezettük négylábú társainkat az út szélén!